Dr. Tóth László, nemzetközileg elismert tudós professzor utolsó munkahelye a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Távközlési és Médiainformatikai Tanszéke volt.
Villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki Karán (VIK) 1982-ben védte meg. Hallgatói sikeres Tudományos Diákköri dolgozatainak elismeréseként 1982-ben került a Távközlési Kutató Intézethez, ahol kezdetben digitális szűrők, kapcsolt kapacitású és aktív RC szűrők tervezésével, valamint a telefonvonalakban alkalmazható beszédkódoló algoritmus- és szoftverfejlesztéssel foglalkozott. Ezt követően egy évtizeden keresztül a katonai távközlés jelfeldolgozási megoldásain, korszerű CCD transzverzális szűrők megvalósításán, illetve digitális szűrők és modulátorok bitszintű szimulációin dolgozott. Ebből az időből származik az A/D konverzió kérdéseivel és a veszteséges SC szűrők analízisével való életre szóló összekapcsolódás. Az itt végzett magasszintű kutató munkát az 1987-évben, a Magyar Tudományos Akadémián megvédett kandidátusi fokozat fémjelzi.
1993 - 1999-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékének tudományos főmunkatársa, oktatója volt. Fő tématerülete a továbbiakban is a kevert üzemmódú, analóg-digitális jelfeldolgozás volt.
1989 és 2002 között összesen öt és fél évet, 1999-tól tartósan három és fél évet töltött a New York-i Columbia Egyetemen, ahol vendégkutató, majd vendégprofesszor volt. Emellett 1996-ban a Bell Laboratórium (Murray Hill, NJ, USA) kommunikációval és rendszerekkel foglalkozó főosztályának tanácsadója volt. Megjelennek rangos publikációi az eredeti és újabb témáiban, elsősorban a nem-egyenletes mintavételezés témakörében, amellyel éveken át foglalkozott. A világon ismert, elismert lett az itt publikált eredményei alapján. 6 nemzetközi státuszú USA szabadalma és 4 jegyzete származik ebből a korszakból, amely utóbbiakból 3 jelenleg is alapműnek számít a Columbián. 18 szakfolyóirati és 30 konferencia cikk jelzi a nemzetközi beágyazódását.
2002-ban hazatért, és a Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken helyezkedett el. Felvállalta, hogy az addigi munkásságától távol eső témákba kiképzi magát, és így felelős oktatója lett a Médiainformációs rendszereknek, az Adatbázisok tárgyaknak. Oktatói munkáját az ismeretek átadásának vágya jellemezte, távol állt Tőle a szigor, a számonkérés.
"Eljárások MAD-VLSI áramkörök zajanalízisére és dinamika tartományának növelésére" című akadémiai nagydoktori értekezését 2005-ben védte meg, összegezve első nagy kutatási területei eredményeit.
Ezt követően kapta meg egyetemi tanári kinevezést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Távközlési és Médiainformatikai Tanszékére.
Eredményeit hazahozta és megbecsülést szerezett magának, az egyetemnek és hazájának is.
53 publikációja jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban, konferenciákon, amelyekre 135 hivatkozásról tudunk. Tagja volt számos tudományos bizottságnak, köztük az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának is.
Bár élete túl korán ért véget, a tudomány mégis sokat kapott Tőle.