Sallai Gyula

Sallai Gyula 1945-ben született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kara Híradástechnika Szakán végzett 1968-ban, ahol egyidejűleg tanári diplomát is szerzett. 1973-ban a BME-n egyetemi doktori, 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) kandidátusi, 1989-ben doktori fokozatot szerzett. A BME-n 1997-ben habilitált, 1990-ben címzetes, majd 1997-ben rendes egyetemi tanárrá nevezték ki.
Szakmai tevékenysége a távközlés, a kilencvenes évek közepétől az infokommunikáció (távközlés+informatika+média) különböző műszaki és menedzsment területeire terjedt ki.
Kezdetben a BME Vezetékes Híradástechnika Tanszékén adatátvitellel és digitális szűrőkkel foglalkozott, majd 1975-től a távközlő hálózatok tervezésének, a hazai hálózat digitalizálásának vezető kutatójaként a Posta Kísérleti Intézetben dolgozott, amelynek 1984-től igazgatója volt. 1990-től a Magyar Távközlési Rt. (MATÁV) stratégiai ágazati igazgatója, majd szolgáltatási vezérigazgató-helyettese. E beosztásaiban a MATÁV távközlésfejlesztési stratégiájának, majd szolgáltatás-, ügyfél- és vállalkozásmenedzsment területeinek kialakítását végezte. 1995-ben a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) nemzetközi igazgatója, 1998-ban szakmai területekért felelős elnökhelyettese lett. E beosztásában a HIF távközlési és informatikai rendszerszabályozási tevékenységét, mérésügyi és nemzetközi munkáját, valamint az erőforrásokkal (frekvencia, azonosító) való gazdálkodást irányította, különös figyelemmel kísérte az infokommunikációs konvergencia alakulását.
2001-től a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Távközlési és Telematikai Tanszékén teljes munkaidőben a távközlésmenedzsment professzora. 2002-től 2010-ig a tanszék vezetője, melynek elnevezése - kezdeményezésére - 2003-ban Távközlési és Médiainformatikai Tanszékre (TMIT) változott. 2004 és 2008 között egyidejűleg a BME stratégiai rektor-helyettese, 2006-tól öt évig a BME Gazdasági Tanácsának tagja. 2005 óta ellátja az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központ (ETIK), 2010-től a tanszék High-Speed Networks (HSN) Laboratóriumának elnöki feladatait is. A kilencvenes évek elejétől szinte folyamatosan tagja a kari habilitációs és doktori tanácsnak.
Az infokommunikáció menedzsment szakterület kialakítója, a mérnöki menedzsment tárgyak előadója, szűkebb kutatási területe az infokommunikáció stratégiái és szabályozása. Irányítása alatt a tanszék képzési szerkezete korszerűsödött, szakmai kapcsolatai kiszélesedtek, profilja bővült. Az infokommunikációs hálózatok és szolgáltatások, valamint a beszédinformációs rendszerek mellett a tanszék kompetenciái mindinkább kiterjedtek a médiainformatika, a tartalomkezelés, a gazdaságinformatika és a kognitív infokommunikáció területeire is, központi szerepet kaptak az Internet alapú alkalmazások, az Internet jövőjére vonatkozó kutatások. Külön említendő a tanszék doktorandusz képzésének eredményessége, módszerességének kialakulása, a fiatal oktatók és PhD hallgatók fejlődésének célirányos segítése, és ebben az Ő személyes meghatározó szerepe. Rektor-helyettesi megbízatása az intézményfejlesztésre, humánpolitikára, tájékoztatásra és rendezvényekre, az ipari kapcsolatok fejlesztésére, minőségügyre és az egyetemi szintű kutató központok felügyeletére terjedt ki. E tevékenysége során többek között összefogta az egyetem stratégiai célkitűzéseinek, stratégiai térképének, minőségmenedzsment kódexének és nyertes minőségi díj pályázatának kidolgozását, kezdeményezésére bevezették a tanszékek minimális méretére vonatkozó szabályozást, és új elemekkel egészült ki az Egyetem jelképeinek köre (zászlók, címer, szignál).
Szakmai és tudományos tevékenységéről számos hazai és nemzetközi fórumon, illetve publikációban számolt be. Több könyv szerzője, illetve szerkesztője. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) szemináriumainak rendszeres előadója és tanulmányi bizottságainak társ-raportőre volt. 1992 óta tagja a Telecommunication Systems (USA) folyóirat szerkesztő bizottságának, 1994-től a Networks nemzetközi hálózattervezési konferenciák irányító bizottságának. A Budapesten rendezett Networks2008, ITS Europe 2011 és számos más nemzetközi konferencia (pl. InfoCommunication Trends konferenciák) szervezője, elnöke volt.
A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE) 1991 óta vezetőségi tagja, hat évig alelnöke, 2005-től 2011-ig elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. 1985 óta tagja, 2005-től 2011-ig elnöke a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Távközlési Rendszerek Bizottságának. 2004 és 2010 között az MTA közgyűlési képviselője. Tagja az MTA Akusztikai Bizottságának és a Magyar Mérnökakadémiának is. Megalakulásától a Hírközlési Választott Bíróság alelnöke, 2007-től 2010-ig elnöke. Hat éven át tagja volt a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak. 2011-től az OTKA informatikai és villamosmérnöki zsűrijének elnöke.
Eötvös Lóránd (1979), Békési György (1983), Puskás Tivadar (1994), Baross Gábor (2000) és Gábor Dénes díjas (2006), a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének tulajdonosa (2005).
Szakmai, tudományos és vezetői tevékenységének eredményei főképpen a hazai távközlő hálózat tervezéséhez, technológiai és strukturális korszerűsítéséhez, az infokommunikációs konvergencia modellezéséhez, kibontakozásának elősegítéséhez, valamint szolgáltatás-, szervezet-, szabályozás- és oktatásfejlesztési stratégiák kialakításához és menedzseléséhez kapcsolódnak.
Kutatási területe a kilencvenes évek végétől az infokommunikáció stratégiái és szabályozása, amelynek fókuszában a nagysebességű hálózati és szolgáltatási infrastruktúra (szélessávú Internet) fejlesztésének stratégiai és tervezési kérdései, az infokommunikáció hazai számozási és címzési rendszerének korszerűsítése, valamint a távközlés, informatika és média konvergenciáját előmozdítani képes innovatív műszaki és szabályozási megoldások állnak.
Bár szakmai életpályája mindvégig az infokommunikációvá szélesedő távközlés behatárolható szakterületéhez kötődik, érdeklődése, munkapontja szinte természetszerűleg módosul az évek során, és folyamatosan a stratégiai jelentőségű kérdések felé irányul. Így történhetett, hogy néhány éves egyetemi „továbbtanulás” és a rendszerelemek szintjéhez kapcsolódó tudományos tevékenység után egy meglehetősen éles váltással a hálózat egészének optimalizálása került érdeklődésének középpontjába, kutatási eredményei országos jelentőségű hasznosságának lehetőségétől is hajtva. Ezt követően munkája a távközlő hálózat digitalizálásának és a távközlési piac liberalizációjának vállalati kihívásaira adandó műszaki és szervezeti válaszok megtalálásához kapcsolódik. Egy újabb éles fordulattal már az infokommunikációs konvergencia trendeket és szabályozási kérdéseket vizsgálja, majd a tapasztalatok rendszerezett átadása, az oktatás-kutatás-innováció háromszögének egy egyetemi szervezetben való megvalósításának törekvése vezérli. Vezetőként a rövid- és hosszútávú eredményesség és hatékonyság kiegyensúlyozott elérését helyezi előtérbe, amelyben a rövidtávú eredményességet leginkább a szakmai teljesítmény, a rövidtávú hatékonyságot a belső szervezettség, a hosszútávú eredményességet a fejlesztési stratégia, a jövőkép és proaktivitás, a hosszútávú hatékonyságot pedig az emberi tényezők, a közösség tagjainak felkészültsége és együttműködése szabják meg.
Sallai Gyula mottója:

"Ha többek életét és munkáját összekapcsoljuk, együttesen mindnyájan
sokkal messzebbre jutunk, mint külön haladva bárki is eljuthatna."
 
René Descartes (1596-1650)

 
2012. február 1.