Henk Tamás a BME Villamosmérnöki Kar Híradástechnika Szakán végzett (1973) és doktorált (1977). Szakmai pályafutását a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) kezdte 1973-ban, ahol 1985-től tudományos tanácsadó és az Űrtávközlő Berendezések és Rendszerek Főosztály vezetője volt. 1977-79-ig a UCD Dublini Egyetem vendégkutatója volt. A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1985-ben védte meg a távközlés témakörében.
1990-től a BME Villamosmérnöki Kar (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszék és jogelődjeinek docense, majd 2013-tól tudományos tanácsadója. 2010-től a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék vezetője.
1995-2005-ig a University of Neuchâtel partner kutatója. A BME Nagysebességű Hálózatok Laboratóriumának (HSN Lab) társalapítója és vezetője (1992-2007). Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központ alapító ügyvezető igazgatója (1998–2000), majd kutatási programvezetője (2000-2007). 2007-től a BME VIK Oktatási Bizottságának elnöke, majd 2009-től 2011-ig a BME VIK Minőségbiztosítási Bizottságának alapító elnöke. A „Távközlő hálózatok és szolgáltatások” alapképzésű tantárgy és az „Infokommunikációs hálózatok” szakirány felelőse a BME VIK mérnök informatikus képzésében, továbbá az „Analytical Business Intelligence” szakirány felelőse a BME VIK gazdaságinformatikus képzésében.
A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) tagja 1973-tól, és részt vett a HTE Távközlési Szakosztály vezetésében az 1989-2002 időszakban. Az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságnak választott tagja 1999-től, és titkára 1993–1999 között. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program Információs és Kommunikációs Technológiák Programtanácsának tagja 2000-2004.
Szakmai munkásságát számos díjjal ismerték el: Pollák–Virág-díj (1982), Puskás Tivadar Emlékérem (1991), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997), Széchényi-díj (1999), Gábor Dénes-díj (2003), Kozma László emlékérem (2005), Puskás Tivadar-díj (2006).