A tantárgy nem konvencionális kommunikációs csatornákkal foglalkozik. Ezek a csatornák elsősorban arra szolgálnak, hogy az emberek robotokkal vagy számítógépes rendszerekkel és adathalmazokkal kommunikáljanak. A hagyományos ember gép kapcsolatok témakörén túlmenően a tárgy célja új kognitív kommunikációs csatornák létrehozása, vizsgálata. A tárgy ismerteti, hogy az emberi kogníció működését egyre jobban megértve hogyan juthatunk a jövőben olyan eszközökhöz, amelyek természetes módon egészítik ki mindennapi életünket. Mivel egyre nagyobb szerepet kapnak a virtuális irányítások ezért ennek megfelelően a tárgy vizsgálja, hogy az agy plasztikusságát kihasználva miként lehet különböző érzékszervek és érzékelni kívánt információk közötti kapcsolatokat flexibilisen variálni (bőrön át „látni” vagy „szemmel hallani” és „füllel látni”), jelentősen növelve ezzel a kommunikáció hatékonyságát. A tárgy külön kitér a mesterséges emberi arc infokommunikációs szerepére. Mivel az agyunkban külön nagy bonyolultságú és nagy sebességű egység van a látott emberi arc feldolgozására, ezért felmerül az a természetes igény, hogy azzal nagy sebességű és tanulható információátvitelt hozhassunk létre. A tárgy elvégeztével a hallgató konkrét példákon keresztül is betekintést kap a ma már egyre inkább tapasztalható változásokba a virtuális technikai eszközök fejlesztésének gyakorlatában.