Dolgozatom a humanoid NAO robot potenciális felhasználási lehetőségeit vizsgálja, különleges kórházi körülmények között. A kutatásban segítségemre volt budapesti Szent László kórház Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztálya, ahol kísérleteket végre tudam hajtani. Az osztályon kezelt gyerekek, állapotuk miatt, kénytelenek 2x3m-es steril szobákban lakni, ahol NAO jó társaság lehet, felvidíthatja őket és változatosságot hozhat a megszokott napi menetrendbe, mutatványaival és általa adott feladatokkal.

A cél megfelelő ember-gép interfész tervezése és implementálása beteg gyerekek számára. A NAO robotra azért esett a választás, mert megfelelő támogatás és fejlesztőkörnyezet tartozik hozzá, magas szintű programozáshoz. A NAO humanoid robot már sikeresen bizonyított kórházi felhasználásban és jól működik együtt mind virtuális, mind valós komponensekkel. A választást a NAO mérete is indokolttá tette, hiszen magassága pont megfelelő ahhoz, hogy a gyerekek könnyen elfogadják, de elég magas ahhoz is, hogy bárkivel kommunikáljon.

A NAO egy könnyen programozható 57 cm magas humanoid robot, 25 szabadsági fokkal, amit DC motorok biztosítanak. A robot számos szenzorral van felszerelve: két kamera, ultrahangos távolságérzékelő, négy mikrofon. két infravörös (IR) vevő és adó, kilenc érintésérzékelő (a fejben és a karokon elhelyezve) és nyolc nyomásérzékelő. A kommunikáció az IR mellett WiFi-vel és Bluetooth-al is létrehozható, mindezek mellé még beszédszintetizálós és LED fények is segítik a külvilággal való kapcsolatteremtést. A beszédszintetizáló eredetileg csak angol, francia és japán nyelven beszél, de a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Távközlési és Médiainformatikai Tanszékéhez tartozó Speechlab által fejlesztett ProfiVox rendszernek köszönhetően a magyar beszéd is megvalósított. Ez a beszédszintetizátor robotszerű hangot biztosít, de ez tökéletesen passzol a humanoid robothoz.

Az első kísérletek a kórház pszichológusa és doktoraival közösen kidolgozott nem-interaktív jeleneteket tartalmazott, három gyerek részvételével. A kísérletek utáni visszajelzések megérkezése és elemzése után levontuk a tanulságokat, és megterveztük a kísérlet második fázisát. Ebben további jelenetek fejlesztése kezdődött, köztük interaktív jeleneteké is, amik a gyerekkel történő szorosabb együttműködést célozza meg. A kísérletsorozat célja, hogy meghatározzam azt a krítériumrendszert, ami alapján a gyerek-robot kapcsolatok megfelelően kezelhetők ilyen speciális környezetben.