A rajzolás egy olyan készség, amelynek alapja egy magasfokú komplexitás, amivel az ember rendelkezik egy bizonyos életkor felett. Megfigyelésen alapszik és gyakorlás, rutin által fejleszthető Mégis rendkívül komplex, hiszen végsősoron tudatos gondolkodás (által fogható fel és értelmezhető), azt segíti elő. A megfelelő feladattudattal rendelkező ember a fejlődést választja, mert már több oldalról megtapasztalta a rutin által a megelégedettség érzését. Amikor arra eszmél, hogy vannak összefüggések – és vannak friss sikerei és ugrásszerű eredmények (pl. beszéd, ének; járás, labdavezetés), akkor válik értelmezhetővé számára a rajz, mint perspektíva. Ha Kodály Zoltán ezt írta a zenéről: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be”, úgy aki ismerős a matematika és a fizika világában, az tudja, hogy ha egy állítás igaz, az ábrázolható. Vannak továbbá olyan állítások, amelyeket egyedül ábrázolhatóságuk tesz bizonyossá, noha sokszor elsőre költőinek tűnnek. Éppen úgy, a festő már rutinszerűen él a színtan és az anatómia szabályszerűségeinek világában és könnyedén fogalmaz meg festőien egy gondolatot. Példákon keresztül vetítek fényt arra a tényre, hogy a rajzolás, az ábrázolás a leginkább nyomon követhető gondolkodás, vagyis érdemes rá figyelmet fordítani.