A felhasználók hálózati forgalmának egyre nagyobb hányada vezetéknélküli és mobil hálózatokban generálódik, ezzel együtt egyre több vezeték nélküli technológia szolgálja ki ezen felhasználói igényeket, egymás mellett párhuzamosan létezve. Az egyre heterogénebb és komplexebb hálózati infrastruktúra kezelése és optimalizálása egyre nehezebb centralizáltan, a szolgáltatóknak komoly költséget okozva, ezáltal egyre több olyan megoldás születik, amely az önkonfigurálást és automatizált működést preferálja. A cél tehát, hogy minél hatékonyabban legyenek képesek a felhasználói eszközök az önszerveződésre, bármilyen központi irányítás nélkül, akár háttér infrastruktúra nélkül is. Viszont az önszerveződési elvek alkalmazása számos problémát vet fel, hiszen egy nagyon dinamikusan változó topológia mellett kell beavatkozni elosztott módon úgy, hogy a hálózatról nem áll rendelkezésre globális információhalmaz. Az önszerveződési mechanizmusok segíthetnek a hálózatban forgalmazott adat és jelzésmennyiség vagy az eszközök energia felhasználásának csökkentésében, de akár speciális helyzetekben (például vészhelyzetekre tervezett működés esetén) is alkalmazhatóak, amikor a hagyományos távközlési struktúrák csődöt mondanak. Ezen önszerveződési elvek kidolgozása, az elosztott működéshez szükséges járulékos kommunikációs teher optimalizációja illetve az adaptív és helyfüggő információterjesztési algoritmusok megalkotása is olyan nyitott kutatási kérdések, amelyekre a jelöltnek megfelelő megoldásokat kell találni.