Gordos Géza

1937-2014

Gordos Géza egyetemi tanár, Széchenyi-díjas villamosmérnök, szakmai-tudományos életünk kiemelkedő alakja volt. Munkásságának felsorolása lenyűgözően láttatja, hogy milyen hatalmas energiával és kifogyhatatlan újító kedvvel dolgozó ember volt. Kíváncsiság, széles látókör, hallatlan munkabírás, elismert vezetői képességek, nagyszerű oktatói habitus és derűs közvetlenség jellemezte. Gondolkodásában és munkájában össze tudta kapcsolni a távlatos gondolkodást és a mély szakmai pontosságot.

Igen korán ismerte fel a gépi beszédfeldolgozásban rejlő lehetőségeket. Több évtizedes, fantáziadús szakmai építkezése nyomán azt mondhatjuk, hogy mindaz, ami ezen a szakterületen Magyarországon történik, visszavezethető az ő kezdeményezéseihez. Talán még nagyobb hatású a Nagysebességű Hálózatok Laboratórium (HSN Lab) létrehozása. Ami a BME és az Ericsson keretében ezzel kapcsolatban létrejött, az színvonalában és méretében is kiemelkedő hazánkban. Igen nagy szerepe volt az elmúlt bő negyed század műegyetemi fejlődésében, többek között a kétciklusú képzés és az idegen nyelvű képzés kialakításában.

Élre törekvő, remek légkörű szakmai műhelyeket tudott létrehozni és vezetni. Tanszéke (mai nevén: Távközlési és Médiainformatikai Tanszék, TMIT) szakmailag erős, nagyszerű eredményeket mutatott fel, mindig képes volt vonzani a tehetséges fiatalokat, sok-sok nagyszerű mérnök illetve tudós indult innen. Professor Emeritusként is nagy aktivitással vett részt a TMIT életében: tanított, hallgatókkal foglalkozott, a TMIT Tanszéki Tanácsadó Fórum tagja volt.

Gordos Géza 1960-ban kitüntetéses villamosmérnöki oklevelet szerzett a BME Villamosmérnöki Karon. 1966-ban summa cum laude műszaki doktor címet ért el a BME-n, 1977-ben a műszaki tudomány kandidátusa lett, 1994-ben habilitált a BME-n, 1995-től a műszaki tudomány doktora. 1992-ben a Harvard University Educational Management programjában vett részt, 1994-ben a Bellcore US Telstrat Programban szerzett diplomát. 1960-tól dolgozott a BME-n. Úgy fogalmazhatunk: mindvégig a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék, illetve előd szervezeti egységeinek keretében. 2007-ben lett a BME Professor Emeritusa. Egyetemi pályafutása során sok tantárgyat dolgozott ki és oktatott, előadásait a hallgatók mindig nagyra értékelték és szerették. Nagyszámú ipari valamint hazai és nemzetközi pályázati K+F projektet koncepcionált, hozott létre és vezetett.

A gépi beszédfeldolgozás laboratóriumot 1968-ban alapította. Habár szakmai érdeklődése igen széles körű volt, az oktatás, a kutatás, a tudományszervezés különböző területein sok-sok eredményt ért el, a beszédfeldolgozás területén mindvégig kiemelkedő tekintélyként néztek fel rá.

1976-tól 2002-ig (65 éves koráig) látott el a BME-n különböző vezetői feladatokat. 1991-ben újraalapította az 1971-ben megszűnt Vezetékes Híradástechnikai Tanszéket Távközlési és Telematikai Tanszék néven. Ez ma a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék. Az 1980-as években, az országban az elsőként, a BME angol nyelvű képzés bevezetését kezdeményezte. Ennek kidolgozásában a kezdetektől részt vett, a BME idegen nyelvű képzését szervező Igazgatóság alapító igazgatójaként dolgozott 1986-tól 1991-ig. 1991-1997 között kutatási rektorhelyettes volt. Emellett a Gazdaságinformatikus, a Terméktervező mérnöki és az Egészségügyi mérnöki szakokat beindító szakbizottságok elnöke (ill. az utóbbi társelnöke) is volt.

Meghatározó szerepet játszott az 1992-ben, az Ericssonnal közösen alapított Nagysebességű Hálózatok Laboratórium (HSN Lab) létrehozásában, a labor alapító elnöke volt. Kezdeményező és vezető szerepe volt az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központ (ETIK) megalapításában (1998), előbb alapító majd tiszteletbeli elnöke volt. Töretlen egyetemi pályafutásához kapcsolódóan igen sok más ipari és tudományos feladatot vállalt el. E sokféle szakmai tevékenység mindig egymás erősítően kapcsolódott össze benne.

1964-72 között részfoglalkozásban a Posta Kísérleti Intézetben tudományos munkatárs, majd főmunkatárs, 1968-tól laborvezető volt. 1983-89 között a Telefongyárban volt igazgatói tanácsadó majd fejlesztési vezető helyettes. 1992-93-ban a MATÁV Igazgató Tanácsának alapító elnöke volt. 1972-73-ban a görög távközlés korszerűsítését célzó UNESCO Projekt igazgatójaként dolgozott Athénban.

Vendégprofesszornak hívták meg a University of Salford-ra (Manchester, U.K., 1974) és az Imperial College-ra (London, U.K., 1975). 2004-ben a BAY-IKTI (a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány keretében működő Ipari Kommunikációs Technológiai Intézet) alapító igazgatója volt. 2010-ig igazgatóként, ezt követően innovációs és tudományos tanácsosként dolgozott. 1968-tól az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának, 1993-tól az Akusztikai Komplex Bizottságnak is tagja volt, utóbbinak 1997-2003: elnöke. 1994-1997 valamint 1997-2000-ben doktori képviselő volt az MTA-közgyűlésben.

A HTE-nek (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület) 1959 óta volt tagja. 1981-1991 között a távközlési szakosztály elnöke, 1991-1997-ig a HTE elnökévé választották. 1991-1997 között a MTESZ (Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége) Szövetségi Tanácsának tagja, 2002-2006 a szövetség alelnöke, 2006-tól 2010-ig elnöke, azóta az Elnökség tagja volt. 1996-2010-ig tagja volt a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak. A Magyar Mérnök Akadémia alapító tagja,  az Euromérnöki Magyar Nemzeti Bizottság tagja, a Sigma Xi the Research Society (USA) Magyar Tagozatának elnöke volt.

1991 óta volt IEEE (Inst. for Electrical and Electronics Engineering, USA) tag. 1993-tól az ITU (International Telecommunications Union) Telecom Forum tagja, programbizottsági tagja. 1998-tól a World Telecommunications Congress (WTC) International Technical Committee tagja, 2000-től a Council  tagja, ebben az időszakban a WTC konferenciák General Chairman tisztségét is ellátta. Az International Speech Communication Association (ISCA) Board tagja volt.

Gordos Géza tudományos eredményeit 21 szabadalom, 36 könyv, könyv-fejezet, 123 szakmai közlemény és 65 más közlemény fémjelzi. Munkásságát számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el:

• Kétszer kapta meg a Puskás Tivadar díjat ( HTE: kiemelkedő szakmai tevékenységért, 1983, 2000).
• A Műszaki Könyvkiadónál 1984-ben megjelent „Gordos - Takács: Digitális beszédfeldolgozás” című szakkönyv Nivódíjat kapott.
• 1991: Kempelen Farkas díj (HTE, NJSzT, OPAKFI, kiemelkedő tudományos munkáért a gépi beszédfeldolgozásban),
• 1994: Gábor Dénes díj (Novofer Alapítvány)
• 1996-ben, egy 6 fős csoport tagjaként elnyerte a „The European Information Technology Prize 1966” elismerétst  (European Commission, Bruxelles)
• 1997: Akadémiai Szabadalmi Nívódíj, MTA-MSzH
• 1999: Akadémiai Díj, MTA
• 1999: Aranykongresszus–Díj, Magyar Idegenforgalmi Hivatal (az év legeredményesebb tudományos-műszaki konferenciája - Eurospeech/Interspeech’1999 -  általános elnökeként)
• 2000: Széchenyi-díj, Magyar Köztársaság Elnöke,
• 2004: Magyar Köztársaság Tisztikeresztje, polgári tagozat, Magyar Köztársaság Elnöke
• 2007: József Nádor Emlékérem (BME)
• 2010: Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Magyar Köztársaság Elnöke

Gyászjelentés